A korai árnyelf civilizáció társadalmában megjelentek a jómódú Előkelő (Highborne, saját nyelvükön Quel'dorei) csoport, akik -mint az a megnevezésükről sejthető- születési joguktól fogva kiváltságokkal rendelkeztek, és ennek egyik formája a mágia tanulmányozása volt. Ez az elit magáénak tudta a varázslás hatalmát, és élve a lehetőségeivel, korlátlanul kutathatták a Végtelen Forrás erejét. Ám pontosan a felelőtlen (vagy inkább mit sem sejtő) munkálkodásuk során felzavarták a mágia kényes egyensúlyát, amelyek hullámai eljutottak a Lángoló Légió (Burning Legion) ördögi vezéréhez, Sargerashoz, aki rögvest nekikezdett a fiatal bolygó lerohanását célzó terveket szövögetni.

Alig pár évtizeddel később, a troll Iker Birodalom (Twin Empire) aranykorában az árnyelfek megtámadták azok védelmi rendszereit és forrásait, mely végül a troll birodalmak széteséséhez vezetett. Ezután már semmi és senki nem állhatott a démoninvázió útjába, és az Előkelők királynője, Azshara végleg megtébolyult Sargeras hízelgő ígérgetéseitől, Azeroth újjáalakításáról szőtt közös terveiktől. Az árnyelf arisztokrácia központjában, Zin-Azshari városában sorba nyíltak a sötét kapuk az Örvénylő Éter (Twisting Nether) felől és egyre több és több démoni szolga jutott át a bolygóra, ezzel kezdetét véve az Ősök Háborújának (War of the Ancients).

Az árnyelfek rangban aluli képviselői, a többség egyre inkább elfordult Azshara királynőjüktől, hamarosan pedig fegyvert fogtak, hogy szembeszálljanak erdeiket és népüket veszélyeztető szörnyetegekkel szemben. A Kaldorei Ellenállás (Kaldorei Resistance) harcos hadosztályai és a Hold Őrség (Moonguard) mágusnemzettségei együttesen sem tudták felvenni a harcot, de segítségükre siettek a többi előfajok, mint a földemberek (earthen), a taurenek sőt, maguk a sárkányok és az árnyelf hiedelemvilágból ismert félistenségek is harcba szálltak a jövőért. Hosszú, sok véráldozattal járó küzdelmük után az ellenállásnak sikerült a hitvány előkelők erődjeit elfoglalni, majd magát Zin-Azsharit is. Három legendás hőssel az oldalukon pedig ellehetetlenítették a magából a Végtelen Forrásból merítő óriásportál elkészültét, és ezzel megakadályozták Sargeras személyes megjelenését. A háború utolsó perceiben viszont a több ezeréves varázskitörés kaotikus folyamatokon ment keresztül, majd egy hatalmas, a bolygót megrázó robbanás közepette megsemmisült.

A Megtörés (The Sundering) után Kalimdor óriáskontinens csaknem háromnegyede eltűnt vagy a víz alá süllyedt, ezzel pedig örökre kettészakította a világot. A katasztrófát túlélő árnyelfek a forrásból egy fiolányi erőt megőriztek, és a fennmaradt világ egyik legmagasabb csúcsán, a Hyjal hegy legtetején egy aprócska, de különleges magot ültettek el és locsoltak meg vele. A fa szempillantás alatt növekedésnek indult, pár percen belül pedig már a sárkányoknál is hatalmasabb óriásnövénnyé, ismertebb nevén világfává nőtt fel. Ezután elnevezték a fát Nordassil-nak, "a Mennyek Koronájának", hogy létével biztosítsa tovább az árnyelfek mágiaéhségét. A túlélő előkelők hamarosan kitaszítottként elhajóztak a másik világba, a későbbi Keleti Királyságok (Eastern Kingdoms) felé.

Ezután az árnyelf faj mély csöndbe vegetált, nem törődve sem az Ork Hordával, sem a Keleti Királyságokban történt eseményekkel. Nyugalmas életük végét a Harmadik Háború hozta el, ekkor felébredtek hosszú hallgatásukból és újra szembeszálltak a Lángoló Légióval. A háború vége felé a harcok ismét Kalimdor északi részére koncentrálódottak és a Hyjal-hegyi csatával (Battle of Mount Hyjal), a démonok második vereségével fejeződött be. Az árnyelf erdők nagy részét a szörnyetegek felégették vagy romlásba taszították, ezért kénytelenek voltak tapasztalt druidáikkal egy új otthont alkotni, ez lett a második világfa, a Teldrassil, a "Föld Koronája", ahol megalapították az új fővárosukat is, Darnassust.

llidan Stormrage: félelmetes harcos, Malfurion bátyja. Démonvadász volt, de szövetkezett a démonokkal és ezután átállt azok oldalára. A Warcraft III: Reign of Chaos című játékban Arthas legyőzi, de nem öli meg. Outlandre menekül, ahol a Black Temple-be fészkeli be magát.

Azshara: A night elfek gyönyörű királynője 10000 évvel a warcraft III eseményei előtt, aki Sargeras, a démonúr hízelgéseinek bedőlve szövetkezett a démonokkal és segítette őket Azeroth inváziójában. A night elfek nagy része azonban elpártolt tőle és sokéves pusztító háború után (War of the ancients) Tyrande Whisperwind és Malfurion Stormrage vezetésével ostrom alá vették a fővárosát. Tyrande súlyosan megsebesült a nagy túlerő ellen végrehajtott rohamban a templon ellen Malfurionnak viszont sikerült elpusztítani a portált ahonnan Azshara démon szövetségesei folyamatosan jöttek Azeroth világára, a királynőt pedig megátkozza, és Azshara és a hozzá hűséges Highborne-ok ekkor váltak örökre nagákká.