Spirits of Aldebaran Guild

Tulajdonság	Alap	Mágus	Paplovag	Pap	Zsivány	Boszorkánymester	Harcos	Halállovag	Vadász
Erő	20	20	22	20	21	20	23	108	20
Fürgeség	20	20	20	20	23	20	20	73	23
Állóképesség	20	20	22	20	21	21	22	99	21
Intellektus	20	23	20	22	20	22	20	29	20
Lélek	20	23	22	24	21	23	21	42	21

-Történet:

Stormwind nemes emberei egy kemény, kitartó faj. A Nagy Szövetség vezetőiként generációkon keresztül álltak ellen az ork Horda támadásainak. Amikor pedig a háborúktól meggyötört királyságokra ráköszönhetett volna a béke kora, a sötétség új árnyai vetültek rájuk. Az élőholt Csapás egy szörnyűséges járvány képében szabadjára engedte a halált, mígnem a megtizedelt emberiség sorsa Lordaeron északi királyságának bukásával végződött. A néhány túlélő ember délre menekült, hogy a borzalmak elől Stormwind falai közt leljen védelmet.
Ám az élőholtak csak a démoni Lángoló Légió eszközei voltak, ezért a túlélők minden erejüket összeszedve harcba szálltak, hogy megakadályozzák a végső pusztulást. Hat évvel később Stormwind védelmezői ismét készen állnak, hogy szembeszálljanak a királyság ellenségeivel. Elwynn Forest hegyei alatt a büszke Stormwind áll, mint az emberi civilizáció utolsó mentsvára.
Varian Wrynn király, mint Stormwind embereinek vezetője a Szövetség erőit egyesítve ismét a vad Horda elleni háborúra készül, hogy megmentse népét s királyságát. Végezni kell mindenkivel, aki fenyegetni merészelné az emberiséget, és el kell kapni Stormwind falain belül ólálkodó árulókat, hogy elejét vegyék a belső züllésnek. Eljött a hősök s egyúttal az emberiség történelmének legnagyobb fejezetének ideje.

Uther the Lightbrinder (Fényhordozó Uther): Uther segített Alonsus Faol érseknek egy különleges szövetség, az Ezüst Kéz Lovagrendjének (Knights of the Silver Hand) megalapításában, majd első tagjaként és vezetőjeként a nemes Szent Fény (Holy Light) hitvilágát felépíteni, igaz bajnokait pedig megtanítani, hogy hogyan részesülhessenek minél teljesebb mélységében e csodálatosan gyönyörű isteni áldásban. A Második Háborúban szolgált a híres Turalyon parancsnoksága alatt, ekkor ragadt rá beceneve, a "Fényhordozó" is, feltehetőleg buzgó hitvágya és elkötelezettsége miatt. A háború poklába részesévé vált a Fekete szikla (Blackrock) ormai alatt lefojt végső ütközetnek, az orkok totális vereségének, majd a Sötét Portálnál és azon túli harcoknak. Megismerhette Lordaeron Szövetség közt megbúvó feszültségeket, Alterac árulását és Gineas elszigetelődését, de a háború végeztével visszatért Lordaeron királyságába, hogy II. Terenas Menethil király fiát, Arthast vezesse be a oltalmazó Szent Fénybe. A Harmadik Háborúban a fiatal és tapasztalatlan herceg a túlélő fekete szikla orkok leverése után kezdte az őrület jelei mutatni, amikor pedig a herceg az ezüst lovagok fővárosát, Stratholme lerombolását és annak ártatlan lakosságának kiirtását vette tervebe, Uther elbocsátotta az Ezüst Kéz Lovagrendből. Uther Andorhal kisvárosát és a király hamvait tartalmazó urnát védelmezve láthatta viszont a herceget. Arthas és visszataszító szolgái megostromolták a várost, majd a herceg saját kezével vetett végett egykori mentorának, annak az szent embernek, aki fogadott fiaként szerette őt.
Az emberi nemesség és lovagi erkölcs mintaképévé, a templomos lovagok követendő eszményévé vált.

Tirion Fordring (Gázlókör Tirion): Tirion a Második Háborúban tanúsított önzetlenségének és bátorságának jeléül csatlakozhatott az éppen alakuló Ezüst Kéz Lovagrendbe, igaz, nehezen feledhető egy nemes, az démoni vérátoktól felszabadult ork harcossal, Eitrigggel való tartós szövetsége. A háború végeztével Tirion száműzetésbe kényszerült, hogy elkerülje a felelőségre vonást, de a Harmadik Háború után nem nézhetett tétlenül Arthas, a Lich Király terrorját és Darion Mograine halállovagtól megszerezte és saját lelkének tisztaságával megszabadította az Ashbringert sötét átkától. Az Ezüstkéz lovagrend maradványaiból felemelt Agent Crusade főparancsnokaként a legendás Ashbringer áldott kardját hordozó hős testesíti meg a paladinok utolsó igazi erényét és Uther örökségét magáévá téve felvette a harcot az áruló trónörökös ellen. Ő testesíti meg az emberek hatalmas bosszúvágyát és minden erejével azon van, hogy a Jégkorona tetején trónoló veszedelem pusztulását elősegítse.

Arthas Menethil: Lordaeron egykori hercege és az Ezüst Kéz (Silver Hand) templomos lovagja volt egykoron. Eljövendő királyságát élőholtak dúlták, emiatt kénytelen lesz ősei nyomdokán járva megvédeni a birodalmat. Végeláthatatlan és szinte megnyerhetetlenek hitt háború egyre kétségbeejtő lépésekre sarkalta a fiatal Arthast, míg végül őrületté csapott át és Stratholme nagyvárosának teljes kiirtásával tört felszínre. Elméje végleg elhagyta és sötét belső megérzése által hajtva Nortrendbe hajózott, ahol egy törp felderítőegység hálátlan közbenjárása után kezébe vett egy hatalmas erejű rúnakardot, a Frostmournet. Segítségével sorra aratta győzelmeit, de mindezek nagy árat követeltek meg: Lelkét elorozta az élőholtak vezére, Ner'zhul és a legerősebb halállovaggá tette Őt. A történtek után csatlakozott az Élholt Ostorhoz és egykori népe ellen fordult...

Jaina Proudmoore (Büszkemocsár Jaina): E tehetséges máguskisasszony Dalaranba, az emberi tudományok és mágiák fellegvárába tanult sokáig. Egy bölcs mágus, Antonidas megbízásából Arthas herceg mellé szegődött. Közös kalandjaik végeredményeként elveszítette érdeklődését iránta és kiábrándult belőle, miután a herceg kitervelte Stratholme lakóinak elpusztítását. Édesapja felháborodásával ellenében igyekezett felvenni a kapcsolatot Thrall-al, az ork Nagyúrral, hogy közös erővel megfékezzék a démoni Lángoló Légió (Burning Legion) előrenyomulását. Szövetséget szervezett az árnyelfek, orkok és emberek között. Az egyesült erők hatalmas áldozatok árán végül legyőzték Hjyal mentén a démonok félelmetes légióját és ezzel lezárták a Harmadik Háborút. Jaina jó diplomáciai érzékének hála sikerült végre kibékítenie az embereket és az orkokat, így létrehozhatta Theramore szigetén saját nagyvárosát és annak vezetője lett.

Medivh: Aegwynn, az utolsó Tirisfal Őrzőjének fia, Medivh hatalmas mágikus potenciával született, nem véletlenül: Édesanya örökölte meg a Tirisfali bölcsek minden erejét, mellyel szembeszállhatott a démonokkal. Ám hosszú életének múlása közben megfogant benne azon gondolat, hogy egy gyermeknek adjon életet, sőt, hogy e gyermek örökölje hatalmát. Viszonyt kezdet a kor talán legerősebb dalarani ember mágusával, Nielas Aran-nal, hogy jövőbeli gyermeke már születése pillanatában erős mágiák járják át testét. Terve sikerrel végződött, bár az egyéjszakás kaland után elhagyta Aran-t. Mindeközben oly nagy híre lett a különleges nőnek, hogy - megérezvén egy félelmetesen erős démon jelenlétét Azeroth világában - kénytelen lesz elutazni Northrend kontinensére. Magával Sargeras-sal a démonok istenével találja szembe magát. Hosszú, eget-földet megrázó csatájuk végén a démon látszólag vereséget szenved, és a meggyengült Aegwynn méhébe rejti sötét lelkének egy darabját. Visszatérve a nő hamarosan megszüli a gyermeket, aki fiú lesz. Medivh tizenéves korába Sargeras megátkozza és kómába kerül, amiből csak évek múltán ébred fel újra. Miután felébredt, elhagyta a mágus köröket, és Deadwind Pass kietlen, sziklás vidékén egy toronyban szállt meg. Ott belemélyült a mágiák és egyéb tudományok tanulmányozásába. A hosszú-hosszú évek múltán egyre gyakrabban végez sötét kísérleteket és idéz meg bajlós mágiák segítségével szörnyetegeket. Saját édesanya megölése után elméje végleg elveszett és Sargeras átka hamarosan arra kényszeríti, hogy teljesítse a démonisten akaratát. Megkísérelt egy hatalmas mágikus portált nyitni Gul'dan, egy szintén őrült ork sámán segítségével. Tervüket siker koronázza, Draenor és Azeroth világai között egy kapu nyílik meg, amint az eljövendő évszázadok Sötét Portál (Dark Portal) néven fognak emlegetni. Draenor felől, a kapun át vérszomjas orkok kezdtek átözönleni és letarolni az új világot, így az elkövetkező évszázadokat újabb háborúk és szörnyűségek jellemzik majd. Medivh-vel eközben egykori tiszta elméjű mágustanonca, Khadgar és az Arathi vérvonal két utolsó tagja, Anduin Lothar és Turalyon végeznek. Medivh meghalt, viszont szelleme nem veszett el és talán a megbocsátás reményében gyakran figyelmeztette a mindenkori hatalmakat az általa megjósolt veszélyekre, tanúja volt szeretett Azeroth világának újabb és újabb élet-halál harcának, átérezte annak győzelmeit s vereségeit. Mára már egykori tornyának rabjává vált, Karazhan mélyén titokban kísért édesapja, Aran lidérces árnyával együtt.